Miről mesélnek a csontok? 2. Rész - Traumás elváltozások az Árpád-korban

Amint korábban említettük, a tihanyi apátság területén feltárt Árpád-kori temető népességében viszonylag jelentős számú traumás eredetű sérülés volt kimutatható, melyek között erőszakos cselekményekből származó sérüléseket találtunk. Azonban az eltemetetteken egyéb kóros rendellenességek alacsony számban voltak jelen (fertőzéses eredetű elváltozások, anyagcserezavarok tünetei), ami összevetve az ezüst viseleti tárgyak relatív nagy számával, arra a meggyőződésre juttatták a kutatókat, hogy a temetőt használó népesség magasabb társadalmi presztízzsel rendelkezhetett, viszonylag kedvezőbb életkörülményeket teremtve. A patológiai eredmények, mindemellett a temetőben kimutatható magasabb férfiarány alapján, okunk van feltételezni, hogy akár katonáskodással is foglalkozó társadalmi réteget sejthetünk az eltemetettek között, ami együtt járhatott bizonyos kiváltságokkal.

Ez a feltevésünk összecseng a modern történetírásnak azzal az új eredményével, hogy az egyházi birtokon élő, a forrásokban jobbágyként emlegetett népek – hasonlóan a várszervezetben élő várjobbágyokhoz - eredetileg birtokigazgatással foglalkoztak. Ekkor a birtokigazgatás mellet már a katonáskodás is a jobbágyok feladatává vált, így amikor a királyi, királynéi engedéllyel várjobbágyok vagy királyi szerviensek valamelyik egyházi földbirtokos oltalmába szegődtek, ugyanezt a kettős feladatot látták el az új birtokos szolgálatában is.

László Orsolya

A tihanyi vizsgálati eredmények megtekinthetők az MNM Régészeti Adatbázisában a természettudományos vizsgálatok alatt: http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/72744