Hírek

Miből készült a középső bronzkori kerámiák „mészbetét” díszítése?

A bronzkori dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának, mint ahogy a kultúra neve is sugallja, legfőbb jellegzetessége, hogy a kerámiák bekarcolt díszítéseit sokszor ún. mészbetéttel töltötték ki. Nagyon foglalkoztatott minket, hogy miből is lehet ez az anyag, ezért megvizsgáltuk a Mernye–Nagy-árok lelőhelyről származó kerámiák mészbetét díszét. Az eddigi kisszámú hazai vizsgálatok eredménye szerint a kerámiák mészbetét díszítésének készítése nem egy sémán alapul.

Mitől változott meg a középkori kerámiakészítés Vácott?

Vác–Piac utca lelőhely feltárására Vácott, a Piac utcai mélygarázs építését megelőzően került sor. A feltárásról előkerült középkori kerámiák egy részén petrográfiai vizsgálatot végeztünk. A kerámia leletanyagot korszakokra lebontva (13–14., 15–16., 16–17. század) elemeztük azt vizsgálva, hogy több száz éven keresztül milyen változások történhettek a középkori kerámiakészítésben. A petrográfiai vizsgálat alapján a kerámiák több különböző nyersanyagból készültek, azonos összetétel csoporton belül is nagy változatosság figyelhető meg.

Honnan származhat a kelta kerámiák készítéséhez felhasznált grafit?

A grafittal soványított kerámia a kelták által igen kedvelt, nagy területen elterjedt kerámia típus volt a La Tène korszakban, vagyis a vaskorban. A grafitos kerámiákkal kapcsolatban alapvető kérdés, hogy honnan származik a bennük lévő grafit, hiszen számos olyan régészeti lelőhelyről is előkerülnek, ahol nincsen a közelben grafitlelőhely. Ilyen lelőhelyek a Tolna megyei Dunaszentgyörgy 6. sz. főút és Bátaszék–Körtvélyes-dűlő is.

Kelta és római épületek térhasználat elemzése, avagy hogyan hasznosíthatta a belső tereket a régészeti korok embere

A régészeti korokban élt kultúrák élettevékenységét nem csak az ásatásokon nagy számban előkerülő tárgyi leletanyagon keresztül, hanem az emberi tevékenység hatására létrejövő antropogén rétegek és üledékek vizsgálatával is nyomon követhetjük. Ahhoz, hogy az emberi megtelepedéssel és az élettevékenységgel összefüggésben kialakuló anyag-felhalmozódásban kódolt környezeti és kulturális összefüggéseket dekódoljuk a természettudományok szerteágazó tárházából kell a célnak megfelelő módszertant kiválasztani.

Különleges állatcsont-lelet Hódmezővásárhelyről

A 47. sz. főút négynyomúsítása kapcsán nyitott homokbányák területén, Hódmezővásárhely–Kopáncs I., Olasz-tanya lelőhelyen egy késő rézkori (Baden kultúra) település maradványai kerültek feltárásra. A település objektumaiból nagymennyiségű állatcsont-anyag került feldolgozásra (8800 db csont), aminek vizsgálatával a településen egykor élt emberek állattartási-, vadászati- és húsfogyasztási szokásaiba nyertünk bepillantást.

Bronzöntő tégely vizsgálata Várvölgy, Nagy-Lázhegyről

Várvölgyön került feltárásra az egyik legjelentősebb urnamezős kultúrához sorolható település. A lelőhelyen agyagból készült öntőtégely is előkerült, ami a telepen folyó bronzművesség bizonyítéka. Az előkerült öntőtégely kapcsán alapvető kérdés volt, hogy milyen recept alapján készülhetett, hiszen ki kellett bírnia a bronzöntés magas hőmérsékletét. Az öntőtégely nyersanyagát összehasonlítottuk háztartási kerámiák nyersanyagával, amely alapján úgy tűnik, hogy az összetételük nagyon hasonló, de az összetevők mennyisége különbözik.

Kora bronzkori „kagylóágyas” temetkezés Ófehértón

Az M3-as autópálya Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszán, Ófehértó–Almezői-dűlő 18-19. számú lelőhelyen 2009 október 1 és 2010 december 6-a között folyt feltárás, ahol kora bronzkori Szaniszló kultúrához tartozó telep és szarmata telep került feltárásra. A régészeti munkák során a kora bronzkori (Szaniszló-kultúra) objektumok egyikében két emberi csontvázat került elő, amelyből a fiatalabbik kagylós rétegen feküdt.

Gyümölcs és gabonafogyasztás a késő avar korban

Hódmezővásárhely határában, a XI. homokbánya területén végzett megelőző régészeti feltárás során (Hódmezővásárhely–Kopáncs II. lelőhely) késő avar kori település nyomaira bukkantak a régészek (ásatásvezető: Herendi Orsolya). A település mintáin végzett makro- és mikrobotanikai vizsgálatot végeztünk. A fordított méhkas alakú tárolóvermek talajanyagából feltárt nagymennyiségű fitolitanyagot gabonatisztítási hulladékként definiáltuk.

Rendkívül gazdag kőbalta és csiszolt kőeszköz leletek Diósviszlóról

Egy különleges és nagyon gazdag csiszolt kőeszközökből álló lelet együttes vizsgálati eredményeit mutatjuk be. A leleteket Prof. Korinek László gyűjtötte a Diósviszló és Márfa közötti elterülő szántóföldekről. E terület északi harmadát metszette Ny-DNy–K-ÉK irányban a Horvát tranzit nyomvonala, amelynek keretében került sor a Diósviszló–Borzó-dűlő HT-104 lelőhely feltárására. A gyűjtemény (128 db kőeszköz) többsége jó állapotú, nagyméretű kőbalta-töredék, ám akadnak köztük teljesen ép kaptafa alakú és nyéllyukas balták, ékvésők, félbehagyott nyéllyukas balták, teljes nyéllyuk-furadékok is.

Lábamputáció az Árpád-korból – Perkáta-Nyúli dűlő temetőjének embertani érdekességei I

A Perkáta-Nyúli dűlő középkori temető keleti részében, a 4412. sírban egy 38-45 éves férfi teljes váza került elő. A férfi bal lábfeje rendellenes helyzetben, a két láb közé volt helyezve. Az antropológiai vizsgálat során megválaszolható volt, hogy nem állat általi vagy egyéb bolygatás miatt mozdultak el a csontok, hanem, még az egyén halála körüli időben, egy vágással választották le az alsó lábszárról, majd a leválasztott lábfejet később a halottal együtt temették el. Lényegében egy amputációról van szó. De miért amputálhatták a férfi lábát?

Hogyan készültek a grafitos fényezésű kerámiák a késő bronzkorban?

A késő bronzkorban (Kr.e. 1300-800) és a kora vaskorban (Kr.e. 800-450) a Kárpát-medencében nagyon elterjedtek voltak az ún. grafitos fényezésű kerámiák. Ezek a kerámiák fekete, fényes megjelenésűek, úgy néznek ki, mintha fémedények lennének; elsősorban asztali/dísz kerámiákat készítettek ilyen módon, vagyis presztízsértékük lehetett. A grafitos fényezéssel valószínűleg tényleg fémedényeket utánozhattak.

Specializált kerámiakészítés az Árpád-korban?

Korábban beszámoltunk arról, hogy Kecskemét és Tolna-Mözs Árpád-kori kerámiáinak vizsgálata kapcsán, nem figyeltünk meg egyértelmű kapcsolatot a nyersanyagok/soványítás és az edénytípusok között, mivel a két legjellemzőbb vizsgált kerámia típus (bogrács és fazék) többféle nyersanyagból és soványítással is készültek. Vagyis, a kerámiakészítés esetlegesnek tűnik, semmi nem utal arra, hogy a kerámiák specialisták vagy műhelyek termékei lennének.

Trepanált koponya Baracsról III

A sebészi trepanációt gyakran alkalmazták koponyasérülések kezelésére, vagy fejfájás, és ehhez köthető koponyán belüli fertőzések, tumorok ellen is hatásosnak vélték.

Trepanált koponya Baracsról II

Az előző részben bemutatott trepanáció másodlagos szövődményként a seb elfertőződött, ami gyulladáshoz vezetett, amit többek között a bemetszés nyakszirtcsont felőli részén jelentkező csonttani elváltozások jeleznek. A koponyafalban jól látható, hogy a gyulladásos folyamat eredményeként a csontban egy üreg keletkezett, ami a koponyafelszínre nyílt meg. A gyulladás kialakulásában esetleg szerepet játszhatott, hogy ezen a részen nem bemetszéssel, hanem részben a csont törésével, feszítésével választhatták le a csontdarabot.

Avar kerámiatechnológia az Árpád-korban?

„Az átalakulás évszázadai – települési struktúrák, települési stratégiák a Kárpát-medence központi részein a 8-11. században” elnevezésű OTKA (NK 104533) program keretében Árpád-kori kerámiákat vizsgáltunk Kecskemét-Peczek és Tolna-Mözs, Csádés földek (TO02) lelőhelyekről. Célunk az volt, hogy információt kapjunk az Árpád-kori kerámiakészítésről, a kerámiakészítéshez felhasznált nyersanyagokról és a kerámiakészítés szervezettségéről.

Trepanált koponya Baracsról I

Trepanáció, más néven koponyalékelés az egyik legősibb sebészeti beavatkozás, mely több kultúrából is ismert világszerte, bár a koponyaüreg megnyitásának technikája helyenként igen eltérő lehet. Hazánkban, trepanált esetek leggyakrabban a honfoglaló magyarság temetőiben (9-10. század) fordulnak elő, azonban az azt megelőző avar korszakban is találunk rá példákat.

Fejlett kerámiakészítés az avar kori Dunaszentgyörgy–Kaszás tanya RM20 (Tengelic) lelőhelyen

A lelőhely feltárására, amely egy avar kori temetőt is magába foglalt, az M6-os autópálya Dunaújváros–Szekszárd szakaszának építését megelőzően került sor. A temető kerámiaanyaga a délkelet Dunántúl teljes közép és késő avar kori sírkerámia spektrumát képviseli. A kézi technikával készült, lassúkorongolt és különböző gyorskorongolt (sárga, szürke, fekete) kerámiák jelenléte komoly tagoltságra utal a kerámiakészítésben és annak mértékében, hiszen készítésük különböző technikai tudást és tapasztalatot igényelt, vagyis az avar kerámiakészítés nagyon fejlett volt.