Hírek

Hogyan segít a kerámiakészítés vizsgálata a bronzkori kapcsolatrendszerek megértésében

A bronzkori közösségek közötti kapcsolatok megismerésében fontos szerepet játszik a kerámia természettudományos módszerekkel való elemzése. Az edények vizsgálatával kideríthetjük, hogy egy-egy közösség milyen kerámiakészítési hagyományokkal rendelkezett, és ennek segítségével választ kaphatunk arra, hogy hogyan hatottak egymás kerámiaművességére, átvettek-e egymástól technológiai megoldásokat.

Módszerek és vizsgált lelőhelyek

Egy Árpád-kori muszlim település kerámiáinak vizsgálata

Orosháza-Bónum-faluhely lelőhelyen 2004 és 2006 között folyt egy Árpád-kori falu feltárása. A feltárt leletanyag feldolgozása során kiderült, hogy az előkerült állatcsontok nagyon kis része volt a sertéscsont. Sertéscsont nagy mennyiségben kerül elő más Árpád-kori településeken, ugyanakkor az orosházi állatcsontok sem Árpád-koriak, hanem a korábban ott élt avarokhoz köthetők.

Különleges búza leletek Magyarország területéről

A ’new type of glume’ wheat vagy ’new glume’ wheat (továbbiakban NGW) néven ismert búzafaj jelenlétét először Jones és munkatársai mutatták ki és írták le 2000-ben görögországi neolit és bronzkori lelőhelyekről. Faji hovatartozása a mai napig nem tisztázott. Első említése óta 39, a neolitikumtól a vaskorig keltezett, Németország és az Anatóliai-fennsík közötti területről mutatták ki jelenlétét.

Kutyahús fogyasztásának bizonyítéka Baracs, Szitányi-dűlő lelőhely egyik késő kelta házában

Baracs, Szitányi-dűlő lelőhelyen Kiss Csaba Kálmán vezetésével 2008. szeptember 26. és 2008. december 3-a között végeztek megelőző régészeti feltárást, amelynek során számos régészeti korszak objektumai előkerültek. Az archaeozoológiai vizsgálatok során összesen 900 db állatcsontot határoztunk meg, ebből 639 db kelta településből származik. A kelta időszak, de az egész leletanyag legérdekesebb lelete a 26. objektumból, egy Kr.e. III-II. századra keltezhető házból előkerült kutya 2. nyakcsigolya (axis).

A barcsi török palánkvár kerámiáinak vizsgálata II.

A vizsgált barcsi leletanyagban több olyan kerámia is előfordult, amelyek valószínűleg kereskedelem útján kerültek a várba. A barcsi palánkvár a drávai kereskedelmi főútvonal közelében helyezkedett el, ahol nagy kelet-nyugati átmenő kereskedelem zajlott. A vár végig török kézen volt, igaz 1595-ben felégetik, de újjáépítéséig valószínűleg romos volt, nem volt „magyar gazdája”. 1600 után a hódoltság határa kitolódott nyugat felé, így Barcs peremvidéki végvárból hátországi erőséggé vált.

Miről mesélnek az őrlőkövek Ménfőcsanakon? Mikro-archaeobotanikai leletanyag precíziós feltárásának és meghatározásának kérdésköre

A növényi opálszemcsék kutatásának egyik legnagyobb kihívása a növények faji, illetve nemzetségi szinten történő meghatározása, amelyet a fitolitok világában fennálló redundancia és sokszerűség jelensége korlátoz. A kutatott növények között kitűntetett helyzetet élveznek a gabonák, amelyeket az agrotechnikai eszközökről feltárható és arra alkalmas pelyvalevelek (gluma), illetve toklászok (palea) elkovásodott sejtjein végzett morfometriai mérésekkel tudunk meghatározni.

Egy bronzkori erődített földvár régészeti és geoarcheológiai vizsgálata

A 62. sz. út Perkátát elkerülő szakaszának megépítése előtti megelőző régészeti feltárások eredményeinek tudományos feldolgozásához és értelmezéséhez kapcsolódóan régészeti topográfiai kutatásokat végeztünk a Cikolai-víz vízgyűjtő területén. A kutatási program célja – a lelőhely-felderítésen túl – hogy a meghatározó településtörténeti korszakok sajátosságainak vizsgálatával és összevetésével felvázolja a táj- és területhasználat alapvető strukturális változásait.

A barcsi török palánkvár kerámiáinak vizsgálata I

Az MNM laboratóriuma egy kutatási program keretében (OTKA K 72231) a barcsi török vár és Barcs környéki lelőhelyek kerámiáit vizsgálta. A 150 éves török hódoltság során jelentős kulturális hatás érte Magyarország törökök által ellenőrzött területét. A barcsi török palánkvár kerámiáinak vizsgálata ezért kitűnő lehetőséget nyújt arra, hogy tanulmányozhassuk, hogy milyen hatása volt a török fennhatóságnak a kerámiák készítésére, illetve hogy mennyire volt egységes, vagy változatos a kerámiakészítés.

Új megvilágításban az avar kerámiaművesség

Korábban beszámoltunk arról, hogy a Nemzeti Múzeum részt vesz az „Avar kori vasművesség az interdiszciplináris kutatások tükrében” elnevezésű OTKA programban. Ennek keretében végzünk kerámia vizsgálatokat több avar lelőhelyről, melyek eredményei új megvilágításba helyezik az avar kerámiakészítésről eddig kialakult képet.

Miről mesélnek a csontok? 1. Rész - Traumás elváltozások az Árpád-korban

Amikor egy antropológus traumáról beszél egy csontváz mellett állva, sokszor kérdéses lehet a szemlélők számára, hogy pontosan mire is gondol, hiszen ezt a szót hallva legtöbben lelki megrázkódtatásra gondolnak. Bár okozhat lelki törést egy csontváz látványa is, de a trauma szó a fizikai antropológiában csontot érintő sérülésre, vagyis törésre, vágásra utal, csakúgy, mint az orvostudományban a traumatológia, bár ez utóbbi esetben ez a kifejezés nemcsak a csontszövetre vonatkozik.

Újabb titokra derült fény a „mészbetét” díszítésről a középső bronzkori Szűr–Völgyföldek lelőhelyen

Szűr–Völgyföldek lelőhelyen a középső bronzkori dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának emlékanyaga is előkerült. Mivel eddigi vizsgálataink alapján a kerámiák fehér, úgynevezett mészbetét díszítése változatos recept alapján készült, alapvető kérdés volt, hogy a szűri kerámiák esetében milyen receptet alkalmaztak. A petrográfiai vizsgálat alapján a kerámiák fehér díszítése főleg csontzúzalékból áll.

Cirkonkristályok segítenek meghatározni egy középkori templom köveinek az eredetét

A módszer kőzettani kutatásokban ismert, most a régészeti alkalmazását mutatjuk be. A módszert az M6 autópálya megelőző feltárásához kapcsolódó Paks-Cseresznyés lelőhelyen, egy középkori templomrom falában talált riolit mintákon teszteltük le. A templomrom építőanyagából kiszeparált cirkonok vizsgálata bizonyította, hogy a falba beépített riolit cirkonjai azonos típusúak a Sárszentmiklós határában található riolitbánya cirkonjaival. A módszer a cirkon (ZrSiO4) nevű ásvány lapjainak elemzésén alapul.

Avar kutatási programban vesz részt a Nemzeti Múzeum

A Nemzeti Múzeum a Miskolci Egyetemmel együttműködve részt vesz az „Avar kori vasművesség az interdiszciplináris kutatások tükrében” című OTKA programban. Kutatóink a pályázat keretében végzik többek között Kaposvár – Fészerlakon feltárt jelentős avar kori kohótelep kerámia anyagának tudományos feldolgozását. A leletanyag régészeti vizsgálata mellett jelentős szerepet szánunk a kerámiák archeometriai vizsgálatának is.

Középső bronzkori kerámiák vizsgálata Füzesabonyról

A Nemzeti Múzeum több kollégája is részt vesz az MTA BTK Régészeti Intézet Lendület Mobilitás Kutatócsoportjának munkájában. A kutatócsoport a bronzkor első felének ezer éves időszakát (Kr. e. 2500–1500) vizsgálja a mai Magyarország területének több mikro-régiójában. A kutatás fő célja a bronzkori közösségek társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedéseinek és társadalmi stratégiáinak komplex vizsgálata.

Új megvilágításban az avar és Árpád-kori kerámiaművesség

„Az átalakulás évszázadai – települési struktúrák, települési stratégiák a Kárpát-medence központi részein a 8-11. században” elnevezésű OTKA program keretében Árpád-kori kerámiákat vizsgáltunk Kecskemét-Peczek és Tolna-Mözs, Csádés földek (TO02) lelőhelyekről. Ezeken a lelőhelyeken néhány egyedi nyersanyagú kerámia készítése kapcsán felmerült, hogy készítésük az avar kerámiaművességből ismert technológiához hasonlít, amit az Árpád-korból nem igazán ismerünk, vagyis a kerámiakészítési hagyományokban valamiféle kapcsolata fedezhető fel az avar és Árpád-kor között.

Adatbázis fejlesztés

Az adatbázis fejlesztése miatt a tartalom előreláthatólag 2017 február végéig korlátozottan érhető el.

Köszönjük megértésüket!

Miből készült a középső bronzkori kerámiák „mészbetét” díszítése?

A bronzkori dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának, mint ahogy a kultúra neve is sugallja, legfőbb jellegzetessége, hogy a kerámiák bekarcolt díszítéseit sokszor ún. mészbetéttel töltötték ki. Nagyon foglalkoztatott minket, hogy miből is lehet ez az anyag, ezért megvizsgáltuk a Mernye–Nagy-árok lelőhelyről származó kerámiák mészbetét díszét. Az eddigi kisszámú hazai vizsgálatok eredménye szerint a kerámiák mészbetét díszítésének készítése nem egy sémán alapul.

Mitől változott meg a középkori kerámiakészítés Vácott?

Vác–Piac utca lelőhely feltárására Vácott, a Piac utcai mélygarázs építését megelőzően került sor. A feltárásról előkerült középkori kerámiák egy részén petrográfiai vizsgálatot végeztünk. A kerámia leletanyagot korszakokra lebontva (13–14., 15–16., 16–17. század) elemeztük azt vizsgálva, hogy több száz éven keresztül milyen változások történhettek a középkori kerámiakészítésben. A petrográfiai vizsgálat alapján a kerámiák több különböző nyersanyagból készültek, azonos összetétel csoporton belül is nagy változatosság figyelhető meg.

Honnan származhat a kelta kerámiák készítéséhez felhasznált grafit?

A grafittal soványított kerámia a kelták által igen kedvelt, nagy területen elterjedt kerámia típus volt a La Tène korszakban, vagyis a vaskorban. A grafitos kerámiákkal kapcsolatban alapvető kérdés, hogy honnan származik a bennük lévő grafit, hiszen számos olyan régészeti lelőhelyről is előkerülnek, ahol nincsen a közelben grafitlelőhely. Ilyen lelőhelyek a Tolna megyei Dunaszentgyörgy 6. sz. főút és Bátaszék–Körtvélyes-dűlő is.