Hírek

A barcsi török palánkvár kerámiáinak vizsgálata II.

A vizsgált barcsi leletanyagban több olyan kerámia is előfordult, amelyek valószínűleg kereskedelem útján kerültek a várba. A barcsi palánkvár a drávai kereskedelmi főútvonal közelében helyezkedett el, ahol nagy kelet-nyugati átmenő kereskedelem zajlott. A vár végig török kézen volt, igaz 1595-ben felégetik, de újjáépítéséig valószínűleg romos volt, nem volt „magyar gazdája”. 1600 után a hódoltság határa kitolódott nyugat felé, így Barcs peremvidéki végvárból hátországi erőséggé vált.

Miről mesélnek az őrlőkövek Ménfőcsanakon? Mikro-archaeobotanikai leletanyag precíziós feltárásának és meghatározásának kérdésköre

A növényi opálszemcsék kutatásának egyik legnagyobb kihívása a növények faji, illetve nemzetségi szinten történő meghatározása, amelyet a fitolitok világában fennálló redundancia és sokszerűség jelensége korlátoz. A kutatott növények között kitűntetett helyzetet élveznek a gabonák, amelyeket az agrotechnikai eszközökről feltárható és arra alkalmas pelyvalevelek (gluma), illetve toklászok (palea) elkovásodott sejtjein végzett morfometriai mérésekkel tudunk meghatározni.

Egy bronzkori erődített földvár régészeti és geoarcheológiai vizsgálata

A 62. sz. út Perkátát elkerülő szakaszának megépítése előtti megelőző régészeti feltárások eredményeinek tudományos feldolgozásához és értelmezéséhez kapcsolódóan régészeti topográfiai kutatásokat végeztünk a Cikolai-víz vízgyűjtő területén. A kutatási program célja – a lelőhely-felderítésen túl – hogy a meghatározó településtörténeti korszakok sajátosságainak vizsgálatával és összevetésével felvázolja a táj- és területhasználat alapvető strukturális változásait.

A barcsi török palánkvár kerámiáinak vizsgálata I

Az MNM laboratóriuma egy kutatási program keretében (OTKA K 72231) a barcsi török vár és Barcs környéki lelőhelyek kerámiáit vizsgálta. A 150 éves török hódoltság során jelentős kulturális hatás érte Magyarország törökök által ellenőrzött területét. A barcsi török palánkvár kerámiáinak vizsgálata ezért kitűnő lehetőséget nyújt arra, hogy tanulmányozhassuk, hogy milyen hatása volt a török fennhatóságnak a kerámiák készítésére, illetve hogy mennyire volt egységes, vagy változatos a kerámiakészítés.

Új megvilágításban az avar kerámiaművesség

Korábban beszámoltunk arról, hogy a Nemzeti Múzeum részt vesz az „Avar kori vasművesség az interdiszciplináris kutatások tükrében” elnevezésű OTKA programban. Ennek keretében végzünk kerámia vizsgálatokat több avar lelőhelyről, melyek eredményei új megvilágításba helyezik az avar kerámiakészítésről eddig kialakult képet.

Miről mesélnek a csontok? 1. Rész - Traumás elváltozások az Árpád-korban

Amikor egy antropológus traumáról beszél egy csontváz mellett állva, sokszor kérdéses lehet a szemlélők számára, hogy pontosan mire is gondol, hiszen ezt a szót hallva legtöbben lelki megrázkódtatásra gondolnak. Bár okozhat lelki törést egy csontváz látványa is, de a trauma szó a fizikai antropológiában csontot érintő sérülésre, vagyis törésre, vágásra utal, csakúgy, mint az orvostudományban a traumatológia, bár ez utóbbi esetben ez a kifejezés nemcsak a csontszövetre vonatkozik.

Újabb titokra derült fény a „mészbetét” díszítésről a középső bronzkori Szűr–Völgyföldek lelőhelyen

Szűr–Völgyföldek lelőhelyen a középső bronzkori dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának emlékanyaga is előkerült. Mivel eddigi vizsgálataink alapján a kerámiák fehér, úgynevezett mészbetét díszítése változatos recept alapján készült, alapvető kérdés volt, hogy a szűri kerámiák esetében milyen receptet alkalmaztak. A petrográfiai vizsgálat alapján a kerámiák fehér díszítése főleg csontzúzalékból áll.

Cirkonkristályok segítenek meghatározni egy középkori templom köveinek az eredetét

A módszer kőzettani kutatásokban ismert, most a régészeti alkalmazását mutatjuk be. A módszert az M6 autópálya megelőző feltárásához kapcsolódó Paks-Cseresznyés lelőhelyen, egy középkori templomrom falában talált riolit mintákon teszteltük le. A templomrom építőanyagából kiszeparált cirkonok vizsgálata bizonyította, hogy a falba beépített riolit cirkonjai azonos típusúak a Sárszentmiklós határában található riolitbánya cirkonjaival. A módszer a cirkon (ZrSiO4) nevű ásvány lapjainak elemzésén alapul.

Avar kutatási programban vesz részt a Nemzeti Múzeum

A Nemzeti Múzeum a Miskolci Egyetemmel együttműködve részt vesz az „Avar kori vasművesség az interdiszciplináris kutatások tükrében” című OTKA programban. Kutatóink a pályázat keretében végzik többek között Kaposvár – Fészerlakon feltárt jelentős avar kori kohótelep kerámia anyagának tudományos feldolgozását. A leletanyag régészeti vizsgálata mellett jelentős szerepet szánunk a kerámiák archeometriai vizsgálatának is.

Középső bronzkori kerámiák vizsgálata Füzesabonyról

A Nemzeti Múzeum több kollégája is részt vesz az MTA BTK Régészeti Intézet Lendület Mobilitás Kutatócsoportjának munkájában. A kutatócsoport a bronzkor első felének ezer éves időszakát (Kr. e. 2500–1500) vizsgálja a mai Magyarország területének több mikro-régiójában. A kutatás fő célja a bronzkori közösségek társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedéseinek és társadalmi stratégiáinak komplex vizsgálata.

Új megvilágításban az avar és Árpád-kori kerámiaművesség

„Az átalakulás évszázadai – települési struktúrák, települési stratégiák a Kárpát-medence központi részein a 8-11. században” elnevezésű OTKA program keretében Árpád-kori kerámiákat vizsgáltunk Kecskemét-Peczek és Tolna-Mözs, Csádés földek (TO02) lelőhelyekről. Ezeken a lelőhelyeken néhány egyedi nyersanyagú kerámia készítése kapcsán felmerült, hogy készítésük az avar kerámiaművességből ismert technológiához hasonlít, amit az Árpád-korból nem igazán ismerünk, vagyis a kerámiakészítési hagyományokban valamiféle kapcsolata fedezhető fel az avar és Árpád-kor között.

Adatbázis fejlesztés

Az adatbázis fejlesztése miatt a tartalom előreláthatólag 2017 február végéig korlátozottan érhető el.

Köszönjük megértésüket!

Miből készült a középső bronzkori kerámiák „mészbetét” díszítése?

A bronzkori dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának, mint ahogy a kultúra neve is sugallja, legfőbb jellegzetessége, hogy a kerámiák bekarcolt díszítéseit sokszor ún. mészbetéttel töltötték ki. Nagyon foglalkoztatott minket, hogy miből is lehet ez az anyag, ezért megvizsgáltuk a Mernye–Nagy-árok lelőhelyről származó kerámiák mészbetét díszét. Az eddigi kisszámú hazai vizsgálatok eredménye szerint a kerámiák mészbetét díszítésének készítése nem egy sémán alapul.

Mitől változott meg a középkori kerámiakészítés Vácott?

Vác–Piac utca lelőhely feltárására Vácott, a Piac utcai mélygarázs építését megelőzően került sor. A feltárásról előkerült középkori kerámiák egy részén petrográfiai vizsgálatot végeztünk. A kerámia leletanyagot korszakokra lebontva (13–14., 15–16., 16–17. század) elemeztük azt vizsgálva, hogy több száz éven keresztül milyen változások történhettek a középkori kerámiakészítésben. A petrográfiai vizsgálat alapján a kerámiák több különböző nyersanyagból készültek, azonos összetétel csoporton belül is nagy változatosság figyelhető meg.

Honnan származhat a kelta kerámiák készítéséhez felhasznált grafit?

A grafittal soványított kerámia a kelták által igen kedvelt, nagy területen elterjedt kerámia típus volt a La Tène korszakban, vagyis a vaskorban. A grafitos kerámiákkal kapcsolatban alapvető kérdés, hogy honnan származik a bennük lévő grafit, hiszen számos olyan régészeti lelőhelyről is előkerülnek, ahol nincsen a közelben grafitlelőhely. Ilyen lelőhelyek a Tolna megyei Dunaszentgyörgy 6. sz. főút és Bátaszék–Körtvélyes-dűlő is.

Kelta és római épületek térhasználat elemzése, avagy hogyan hasznosíthatta a belső tereket a régészeti korok embere

A régészeti korokban élt kultúrák élettevékenységét nem csak az ásatásokon nagy számban előkerülő tárgyi leletanyagon keresztül, hanem az emberi tevékenység hatására létrejövő antropogén rétegek és üledékek vizsgálatával is nyomon követhetjük. Ahhoz, hogy az emberi megtelepedéssel és az élettevékenységgel összefüggésben kialakuló anyag-felhalmozódásban kódolt környezeti és kulturális összefüggéseket dekódoljuk a természettudományok szerteágazó tárházából kell a célnak megfelelő módszertant kiválasztani.

Különleges állatcsont-lelet Hódmezővásárhelyről

A 47. sz. főút négynyomúsítása kapcsán nyitott homokbányák területén, Hódmezővásárhely–Kopáncs I., Olasz-tanya lelőhelyen egy késő rézkori (Baden kultúra) település maradványai kerültek feltárásra. A település objektumaiból nagymennyiségű állatcsont-anyag került feldolgozásra (8800 db csont), aminek vizsgálatával a településen egykor élt emberek állattartási-, vadászati- és húsfogyasztási szokásaiba nyertünk bepillantást.

Bronzöntő tégely vizsgálata Várvölgy, Nagy-Lázhegyről

Várvölgyön került feltárásra az egyik legjelentősebb urnamezős kultúrához sorolható település. A lelőhelyen agyagból készült öntőtégely is előkerült, ami a telepen folyó bronzművesség bizonyítéka. Az előkerült öntőtégely kapcsán alapvető kérdés volt, hogy milyen recept alapján készülhetett, hiszen ki kellett bírnia a bronzöntés magas hőmérsékletét. Az öntőtégely nyersanyagát összehasonlítottuk háztartási kerámiák nyersanyagával, amely alapján úgy tűnik, hogy az összetételük nagyon hasonló, de az összetevők mennyisége különbözik.