Középső bronzkori kerámiák vizsgálata Ménfőcsanakról

Az MTA BTK Régészeti Intézet Lendület Mobilitás Kutatócsoportja (http://mobilitas.ri.btk.mta.hu/?lang=hu) és az MNM Alkalmazott Természettudományi Laboratóriuma együttműködésben vizsgálja több magyarországi régióban a bronzkor első felének (Kr.e. 2500 – 1500) kerámiakészítési szokásait. (A Lendület Mobilitás kutatócsoport fő célja a bronzkori közösségek társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedéseinek és társadalmi stratégiáinak komplex vizsgálata. E kérdéskör kutatásának három főpillére: a települések, a temetkezések, valamint az ezekből előkerülő leletanyag, elsősorban a bronztárgyak és kerámiák multidiszciplináris módszerekkel kiegészített elemzése és publikálása.)

A korábban közzétett Füzesabony–Öregdomb lelőhely kerámiáinak vizsgálata után (http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/76881) a Győr környéki Ménfőcsanak- Széles-földek lelőhely (ásatás: 2009-2011, vezetője:Ilon Gábor) kora és középső bronzkori leletanyagából válogattunk. A Nyugat-Dunántúlon ebben az időszakban kisapostagi és dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája (http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/76891), valamint a Gáta-Wieselburg kultúra terjed el, továbbá a litzenkerámia és az Aunjetitz kultúra hatásával is számolhatunk. A változatos ménfőcsanaki telepanyagban mindegyik kerámiastílus jellegzetes darabjait megtalálhatjuk: benyomkodott, széles mészbetétággyal ellátott finom bögrék, vékony, bekarcolt cikk-cakk mintával ellátott tárolóedények, homokóra alakú fülű korsók és zsinórbenyomkodással díszített tálak is előfordulnak. A lelőhely a Dunától nem messze, a Rába torkolatának közelében egy üledékgyűjtő medencében fekszik – földrajzi helyzete is hozzájárult ahhoz, hogy különböző hatások olvasztótégelye legyen.

A vizsgálatok alapján az edények nagy része helyben készült, több különböző nyersanyagokból, ami egyrészt a lelőhely környékének változatos geológiáját tükrözi. Másrészt azt, hogy számos fazekas készítette őket, eltérő kerámiakészítési hagyományok nyomán, valószínűleg háztartási szinten. Néhány kerámia esetében lehet a lelőhely környezetétől eltérő nyersanyaggal számolni, ezek közül egyes edények formája és díszítése is a régióban “idegennek” számít. A lehetséges importok és a helyi kerámiakészítési hagyomány meghatározásához azonban további nyugat-dunántúli bronzkori kerámiák folyamatban lévő régészeti és petrográfiai vizsgálata szükséges.

Fotó: Takács Tibor, Rajz: Binder Hajnalka, Tóth Zoltán

 

Melis Eszter és Kreiter Attila