Cirkonkristályok segítenek meghatározni egy középkori templom köveinek az eredetét

A módszer kőzettani kutatásokban ismert, most a régészeti alkalmazását mutatjuk be. A módszert az M6 autópálya megelőző feltárásához kapcsolódó Paks-Cseresznyés lelőhelyen, egy középkori templomrom falában talált riolit mintákon teszteltük le. A templomrom építőanyagából kiszeparált cirkonok vizsgálata bizonyította, hogy a falba beépített riolit cirkonjai azonos típusúak a Sárszentmiklós határában található riolitbánya cirkonjaival. A módszer a cirkon (ZrSiO4) nevű ásvány lapjainak elemzésén alapul. A cirkon magas SiO2-tartalmú magmás kőzetekben és a belőlük keletkezett metamorf kőzetekben gyakori. A kristályok lapjai jól kifejlődtek és egy adott cirkon lapjainak egymáshoz viszonyított arányai mérhetők. A kristályok középső részét alkotó prizma lapok arányait a magma hőmérséklete, a csúcsait alkotó piramis lapok arányait a magma K2O+Na2O tartalma szabályozza. 80-100 db cirkon elemzésével megadhatjuk a befogadó kőzet hőmérsékleti (IT) és alkalinitási (IA) indexét. E két index egy koordinátarendszert alkot, amelyre a lelőhelyek cirkonpopulációi felvihetők. A cirkonokat polarizációs mikroszkóp, vagy pásztázó-elektronmikroszkóp segítségével vizsgáljuk.

Magyarországon a Mecsek és a Velencei-hegység gránitjaiban, valamint a Miocén riolitokban gyakori a cirkon, de az Északi-középhegység andezitjeiben is előfordul. E lelőhelyekről olyan adatbázisok vannak, amelyekkel a régészeti minták cirkonpopulációi összevethetők.

Oláh István

A lelőhelyről végzett vizsgálati eredmények megtekinthetők az MNM Régészeti Adatbázisában a természettudományos vizsgálatok alatt:

http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/1620