| Telepnyom (felszíni) |
késő középkor |
A késő középkori leletek között a vidékünkön megszokott színű és anyagú edénytöredékek találhatók: sárgásfehér, világosdrapp, barna, szürke, kékesszürke színű, valamint többnyire szemcsés soványítású, illetve kisebb számban egészen finoman iszapolt darabok. A peremtöredékek különböző méretű edényekből - leginkább fazekakból - származnak, szinte mindegyik profilált. A két fedőperem széle egyszerűen lekerekített. Egy egészen világosdrapp színű, szemcsés anyagú, igen vékony falú fazékperem külső bordája benyomkodással tagolt, a perem szélét pedig barna színű, szabálytalan vonalú festés díszíti. Egy másik, sötétszürke fazékperemnek a szélét tagolták benyomkodással, két további világosdrapp perem pedig szintén barna festésű. Egy benyomkodással tagolt edényperem külső felülete zöld, belső oldala viszont barna mázzal borított. Az oldaltöredékek egy részének belső felületét szintén barna, sárgásbarna illetve világoszöld mázzal fedi. Más - sötétszürke, drapp, sárgásbarna vagy szürkésdrapp anyagú - oldaltöredékeken világosbarna vagy vörösesbarna színű, sávos és vonalas festés részletei figyelhetők meg. Egy világosdrapp, finoman iszapolt oldal egész felületét vízszintesen futó árkok, egy vastagabb falú, barna színű, de világosszürke törésfelületű fazékoldalt pedig egymás alatt körbe futó, mélyen bekarcolt hullámvonalak díszítik. Az anyagban a török kori, finoman iszapolt, vékony falú, fényezett felületű szürke kerámia is jelen van. Az egyiken vízszintes, párhuzamos vonalak látszanak. A fenéktöredékek között vörösesbarna festésű darabok szintén előfordulnak.
A fültöredékek szokványosak: drapp, világosbarna vagy szürke színűek, kisebb edények illetve nagyobb korsók darabjai. A legtöbb vastag és széles, lekerekített szélű, középen függőleges árokkal tagolt, de van egy egyszerű szalagfültöredék is. Egy világosdrapp füldarab külső felületén barna színű, vízszintes irányú festett vonal látható, egy szürke darab fölső tapadási felületét pedig kerek lyukkal fúrták át.
Külön kell megemlíteni az egyetlen fedőgombon és kiöntőcsődarabon, valamint egy zöld mázas edényfogón kívül a kályhatartozékokat. Az utóbbiakhoz két jellegzetes kialakítású, eredetileg minden valószínűség szerint pohár alakú kályhaszemhez tartozó perem és egy oldaltöredék tartozik, továbbá három kályhacsempe-töredék is. A legkisebb kályhacsempedarab világosdrapp színű, szemcsésanyagú, s előlapjából mindössze három, egymással párhuzamosan haladó, domború borda részlete maradt meg. A másik két kályhacsempe anyagában és kidolgozásában is annyira hasonló egymáshoz, hogy ugyanazon tárgy össze nem illő darabjai lehetnek. Mindkettő világosdrapp színű, finom iszapolású, áttört előlapú kályhacsemperésze volt, de a csempe hátoldalából semmi sem maradt meg, mint ahogyan a széléből sem. Mindkét töredéken ívelt bordák, nagy felületeken megfigyelhető, többnyire szintén ívelt, illetve farkasfogszerűen kivágott részek láthatók, de a teljes kompozíció nem szerkeszthető ki (rajz 2 db-ról). (Megfelelő párhuzamok nélkül még az is bizonytalan, hogy a töredékeknek eredetileg melyik része volt fölül s melyik alul.)
A lelőhelyen előkerült négyszögletes, igen-igen kopott, világosbarna színű fenőkő, az egészen apró szemcsés, szürke színű, valószínűleg kézimalom részét képező, egyik felületén simára kopott, szabálytalan alakú kődarab, valamint a lelőhely északkeleti végében gyűjtött néhány pelyvás anyagú, részben habarcsos tégladarab szintén a középkori falu tárgyi emlékeinek sorába tartozhat.
|
Az MRT 11. kötetének (Gyula és környéke) terepjárási jegyzőkönyvei és anyagmeghatározásai. |
