A ’new type of glume’ wheat vagy ’new glume’ wheat (továbbiakban NGW) néven ismert búzafaj jelenlétét először Jones és munkatársai mutatták ki és írták le 2000-ben görögországi neolit és bronzkori lelőhelyekről. Faji hovatartozása a mai napig nem tisztázott. Első említése óta 39, a neolitikumtól a vaskorig keltezett, Németország és az Anatóliai-fennsík közötti területről mutatták ki jelenlétét. Ám ekkor még csak annyit lehetett tudni a villa és pelyvaalap maradványokról, hogy morfológiai tulajdonságaikban mind az alakor (Triticum moncoccum L.) mind pedig a tönke (Triticum turgidum ssp. dicoccum Schrank.) búzafajok jellegzetességeit hordozzák, ugyanakkor a tönköly (Triticum aestivum L. subsp. spelta (L.) Thell.) villákhoz kevésbé hasonlítanak. A szőlőmag morfometriához hasonlóan a külső alaktani tulajdonságok, és azok mérése lehetővé teszi, hogy közelebb jussunk egy-egy búzához kapcsolódó maradvány meghatározásához, bár a fajokon belüli variabilitás, és a fajok közötti hasonlóság olykor-olykor nagyban megnehezíti a kutatómunkát.
Az elmúlt évek ásatásai közül eddig két lelőhelyről sikerült kimutatnunk a fenti tulajdonságokkal bíró, feltételezhetően a NGW-hez kapcsolható maradványokat.
Győr–Ménfőcsanak határában épülő bevásárlóközpont helyén feltárt Széles-földek lelőhely kora vaskori anyagában 1 pelyvaalap és 1 villatöredék, valamint 2 db szemtermés keltette fel a figyelmünket (ház és gödör objektum), míg Hódmezővásárhely–Kopáncs I., Olasz-tanya késő rézkori lelőhelyről (47. sz. főút négynyomúsítása) 9 db, rossz megtartású, de többé-kevésbé mérhető, szenült pelyvaalap és villatöredéket sikerült feltárnunk. A villamaradványokon 4 különböző mérést kell elvégezni: pelyvaalap szélessége, törési heg szélessége, a villa szélessége (a törési heg felső részénél mérve), a törési heg teteje és a pelyvaalap kiindulási pontja közötti távolság.
Az általunk morfológiai jegyek alapján „új típusú” pelyvás búzának meghatározott maradványok paraméterei átfedést mutatnak az alakor és a tönke villáinak paramétereivel, ugyanakkor egyes maradványok egyértelműen az NGW arányaival rendelkeznek, így az NGW jelenléte bizonyíthatónak tűnik a Kárpát-medence vas- és rézkorából.
Kenéz Árpád, Pető Ákos
A lelőhelyekről végzett vizsgálati eredmények megtekinthetők az MNM Régészeti Adatbázisában a természettudományos vizsgálatok alatt:
