Amikor egy antropológus traumáról beszél egy csontváz mellett állva, sokszor kérdéses lehet a szemlélők számára, hogy pontosan mire is gondol, hiszen ezt a szót hallva legtöbben lelki megrázkódtatásra gondolnak. Bár okozhat lelki törést egy csontváz látványa is, de a trauma szó a fizikai antropológiában csontot érintő sérülésre, vagyis törésre, vágásra utal, csakúgy, mint az orvostudományban a traumatológia, bár ez utóbbi esetben ez a kifejezés nemcsak a csontszövetre vonatkozik. A traumás elváltozások, tehát alkalmasak lehetnek az egykor élt emberek hétköznapjainak egy népesség mindennapi életének kockázatainak megismerésére, de egy adott korszak erőszakos cselekedetei is megismerhetőek általuk.
Erre mutat rá, a 2010 tavaszán előkerült 42 sírból álló Árpád-kori temető, mely a Tihanyi Bencés Apátság turisztikai fogadóépületének helyén végzett megelőző ásatások által vált ismertté. A nem- és életkoreloszlás alapján a népességben igen jelentős „férfi többlet” volt kimutatható és szembetűnő volt a traumás elváltozások gyakori előfordulása, melyek nemcsak a felnőtt, de a 15 – 19 év közötti egyének között is jellemző volt.
A leggyakrabban töréseket figyeltünk meg (borda, felkarcsont, medence területén), de erőszakos cselekmények nyomait is több esetben megtaláltuk.
László Orsolya
A tihanyi vizsgálati eredmények megtekinthetők az MNM Régészeti Adatbázisában a természettudományos vizsgálatok alatt: http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/72744
