A Magyar Nemzeti Múzeum gondozásában és a Miniszterelnökség támogatásával megjelent a Régészeti Kutatások Magyarországon 2013 című online kiadvány. A Régészeti Kutatások Magyarországon című kiadvány korábban megjelent kötetei szintén letölthetők az azonos nevű menüpont alatt: https://archeodatabase.hnm.hu/hu/rkm
A Magyar Nemzeti Múzeum gondozásában és a Miniszterelnökség támogatásával megjelent a Régészeti Kutatások Magyarországon 2012 című online kiadvány. A Régészeti Kutatások Magyarországon című kiadvány korábban megjelent kötetei szintén letölthetők az azonos nevű menüpont alatt: https://archeodatabase.hnm.hu/hu/rkm
Örömmel értesítjük, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum gondozásában megjelent a Régészeti Kutatások Magyarországon 2011 című online kiadvány. A Régészeti Kutatások Magyarországon című kiadvány korábban megjelent kötetei szintén letölthetők az azonos nevű menüpont alatt: https://archeodatabase.hnm.hu/hu/rkm
Örömmel tudatjuk, hogy a Miniszterelnökség támogatásával az adatbázis új funkcióval bővült. Mostantól a Régészeti Kutatások Magyarországon című kiadvány korábban megjelent kötetei letölthetők az azonos nevű menüpont alatt. A Régészeti Kutatások Magyarországon kötetei, illetve a lelőhelyeknél szereplő jelentései szabadon hozzáférhetők és az egyes lelőhelyeknél is megtalálhatók.
Paks-Gyapa lelőhelyről egy római amfóra és egy fazék összetételét és készítéstechnikáját vizsgáltuk meg, mert a nagyobb méretű tárolóedények készítéséről még kevés ismerettel rendelkezünk. A kerámiák nyersanyagát nagy valószínűséggel helyi folyóvízi üledékkel soványították, de változatosságot mutatnak a felhasznált nyersanyagok tekintetében, vagyis különböző nyersanyagokból készültek.
Az MTA BTK Régészeti Intézet Lendület Mobilitás Kutatócsoportja (http://mobilitas.ri.btk.mta.hu/?lang=hu) és az MNM Alkalmazott Természettudományi Laboratóriuma együttműködésben vizsgálja több magyarországi régióban a bronzkor első felének (Kr.e. 2500 – 1500) kerámiakészítési szokásait. (A Lendület Mobilitás kutatócsoport fő célja a bronzkori közösségek társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedéseinek és társadalmi stratégiáinak komplex vizsgálata.
A bronzkori közösségek közötti kapcsolatok megismerésében fontos szerepet játszik a kerámia természettudományos módszerekkel való elemzése. Az edények vizsgálatával kideríthetjük, hogy egy-egy közösség milyen kerámiakészítési hagyományokkal rendelkezett, és ennek segítségével választ kaphatunk arra, hogy hogyan hatottak egymás kerámiaművességére, átvettek-e egymástól technológiai megoldásokat.
Módszerek és vizsgált lelőhelyek
Orosháza-Bónum-faluhely lelőhelyen 2004 és 2006 között folyt egy Árpád-kori falu feltárása. A feltárt leletanyag feldolgozása során kiderült, hogy az előkerült állatcsontok nagyon kis része volt a sertéscsont. Sertéscsont nagy mennyiségben kerül elő más Árpád-kori településeken, ugyanakkor az orosházi állatcsontok sem Árpád-koriak, hanem a korábban ott élt avarokhoz köthetők.
A ’new type of glume’ wheat vagy ’new glume’ wheat (továbbiakban NGW) néven ismert búzafaj jelenlétét először Jones és munkatársai mutatták ki és írták le 2000-ben görögországi neolit és bronzkori lelőhelyekről. Faji hovatartozása a mai napig nem tisztázott. Első említése óta 39, a neolitikumtól a vaskorig keltezett, Németország és az Anatóliai-fennsík közötti területről mutatták ki jelenlétét.
Baracs, Szitányi-dűlő lelőhelyen Kiss Csaba Kálmán vezetésével 2008. szeptember 26. és 2008. december 3-a között végeztek megelőző régészeti feltárást, amelynek során számos régészeti korszak objektumai előkerültek. Az archaeozoológiai vizsgálatok során összesen 900 db állatcsontot határoztunk meg, ebből 639 db kelta településből származik. A kelta időszak, de az egész leletanyag legérdekesebb lelete a 26. objektumból, egy Kr.e. III-II. századra keltezhető házból előkerült kutya 2. nyakcsigolya (axis).
A vizsgált barcsi leletanyagban több olyan kerámia is előfordult, amelyek valószínűleg kereskedelem útján kerültek a várba. A barcsi palánkvár a drávai kereskedelmi főútvonal közelében helyezkedett el, ahol nagy kelet-nyugati átmenő kereskedelem zajlott. A vár végig török kézen volt, igaz 1595-ben felégetik, de újjáépítéséig valószínűleg romos volt, nem volt „magyar gazdája”. 1600 után a hódoltság határa kitolódott nyugat felé, így Barcs peremvidéki végvárból hátországi erőséggé vált.
A növényi opálszemcsék kutatásának egyik legnagyobb kihívása a növények faji, illetve nemzetségi szinten történő meghatározása, amelyet a fitolitok világában fennálló redundancia és sokszerűség jelensége korlátoz. A kutatott növények között kitűntetett helyzetet élveznek a gabonák, amelyeket az agrotechnikai eszközökről feltárható és arra alkalmas pelyvalevelek (gluma), illetve toklászok (palea) elkovásodott sejtjein végzett morfometriai mérésekkel tudunk meghatározni.
A 62. sz. út Perkátát elkerülő szakaszának megépítése előtti megelőző régészeti feltárások eredményeinek tudományos feldolgozásához és értelmezéséhez kapcsolódóan régészeti topográfiai kutatásokat végeztünk a Cikolai-víz vízgyűjtő területén. A kutatási program célja – a lelőhely-felderítésen túl – hogy a meghatározó településtörténeti korszakok sajátosságainak vizsgálatával és összevetésével felvázolja a táj- és területhasználat alapvető strukturális változásait.
Az MNM laboratóriuma egy kutatási program keretében (OTKA K 72231) a barcsi török vár és Barcs környéki lelőhelyek kerámiáit vizsgálta. A 150 éves török hódoltság során jelentős kulturális hatás érte Magyarország törökök által ellenőrzött területét. A barcsi török palánkvár kerámiáinak vizsgálata ezért kitűnő lehetőséget nyújt arra, hogy tanulmányozhassuk, hogy milyen hatása volt a török fennhatóságnak a kerámiák készítésére, illetve hogy mennyire volt egységes, vagy változatos a kerámiakészítés.
Korábban beszámoltunk arról, hogy a Nemzeti Múzeum részt vesz az „Avar kori vasművesség az interdiszciplináris kutatások tükrében” elnevezésű OTKA programban. Ennek keretében végzünk kerámia vizsgálatokat több avar lelőhelyről, melyek eredményei új megvilágításba helyezik az avar kerámiakészítésről eddig kialakult képet.
Amint korábban említettük, a tihanyi apátság területén feltárt Árpád-kori temető népességében viszonylag jelentős számú traumás eredetű sérülés volt kimutatható, melyek között erőszakos cselekményekből származó sérüléseket találtunk.
Amikor egy antropológus traumáról beszél egy csontváz mellett állva, sokszor kérdéses lehet a szemlélők számára, hogy pontosan mire is gondol, hiszen ezt a szót hallva legtöbben lelki megrázkódtatásra gondolnak. Bár okozhat lelki törést egy csontváz látványa is, de a trauma szó a fizikai antropológiában csontot érintő sérülésre, vagyis törésre, vágásra utal, csakúgy, mint az orvostudományban a traumatológia, bár ez utóbbi esetben ez a kifejezés nemcsak a csontszövetre vonatkozik.
Szűr–Völgyföldek lelőhelyen a középső bronzkori dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának emlékanyaga is előkerült. Mivel eddigi vizsgálataink alapján a kerámiák fehér, úgynevezett mészbetét díszítése változatos recept alapján készült, alapvető kérdés volt, hogy a szűri kerámiák esetében milyen receptet alkalmaztak. A petrográfiai vizsgálat alapján a kerámiák fehér díszítése főleg csontzúzalékból áll.
A módszer kőzettani kutatásokban ismert, most a régészeti alkalmazását mutatjuk be. A módszert az M6 autópálya megelőző feltárásához kapcsolódó Paks-Cseresznyés lelőhelyen, egy középkori templomrom falában talált riolit mintákon teszteltük le. A templomrom építőanyagából kiszeparált cirkonok vizsgálata bizonyította, hogy a falba beépített riolit cirkonjai azonos típusúak a Sárszentmiklós határában található riolitbánya cirkonjaival. A módszer a cirkon (ZrSiO4) nevű ásvány lapjainak elemzésén alapul.
A Nemzeti Múzeum a Miskolci Egyetemmel együttműködve részt vesz az „Avar kori vasművesség az interdiszciplináris kutatások tükrében” című OTKA programban. Kutatóink a pályázat keretében végzik többek között Kaposvár – Fészerlakon feltárt jelentős avar kori kohótelep kerámia anyagának tudományos feldolgozását. A leletanyag régészeti vizsgálata mellett jelentős szerepet szánunk a kerámiák archeometriai vizsgálatának is.