Paks-Gyapa lelőhelyről egy római amfóra és egy fazék összetételét és készítéstechnikáját vizsgáltuk meg, mert a nagyobb méretű tárolóedények készítéséről még kevés ismerettel rendelkezünk. A kerámiák nyersanyagát nagy valószínűséggel helyi folyóvízi üledékkel soványították, de változatosságot mutatnak a felhasznált nyersanyagok tekintetében, vagyis különböző nyersanyagokból készültek.
Azért érdekes ezeknek a kerámiáknak a vizsgálata, mert bizonyíthatóvá vált, hogy a római kerámiák nem feltétlenül egy technikával (korongolással) készültek. A nagyobb edény (amfóra) több lap összeillesztésével, tehát laptechnikával készült, majd az edényt lassúkorongon fejezték be, a korongolás apró barázdái jól megfigyelhetők a felületén. A kerámia a lapok összeillesztése mentén tört el. A makroszkópos megfigyelés során úgy tűnt, hogy a kerámia készítéséhez hurkatechnikát is alkalmaztak, hiszen a kerámia külső felületén jellegzetes hullámok figyelhetők meg, amelyek hurkatechnika nyomai is lehetnének. A petrográfiai vizsgálat alapján azonban jól látható, hogy a kerámia szövete „hullámos”. Ezek a hullámok ugyanott vannak, ahol a kerámián a hurkatechnikára utaló nyomokat lehet megfigyelni. A vékonycsiszolatban viszont jól látható, hogy a kerámia szövete szintén hullámos, de folytonos, így az edény nem hurkatechnikával, hanem laptechnikával készült. Ha hurkákból készült volna a hurkák összeillesztése megfigyelhető lenne megfelelő nagyítás alatt. A kisebb római fazék külsején és belsején szintén jól látszanak a korongolás nyomai, azonban ez az edény is laptechnikával készült, majd hasonlóan az amfórához ezt is lassúkorongon fejezték be.
Kreiter Attila
A lelőhelyről végzett kerámiavizsgálati eredmények megtekinthetők az MNM Régészeti Adatbázisában a természettudományos vizsgálatok alatt: http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/1618
