A bronzkori közösségek közötti kapcsolatok megismerésében fontos szerepet játszik a kerámia természettudományos módszerekkel való elemzése. Az edények vizsgálatával kideríthetjük, hogy egy-egy közösség milyen kerámiakészítési hagyományokkal rendelkezett, és ennek segítségével választ kaphatunk arra, hogy hogyan hatottak egymás kerámiaművességére, átvettek-e egymástól technológiai megoldásokat.
Módszerek és vizsgált lelőhelyek
A kerámia készítési technikáját vékonycsiszolatok készítésével elemezzük, amelynek révén az edények nyersanyagát optikai mikroszkópos vizsgálatoknak vethetjük alá (Kreiter 2010). Ezt a vizsgálatot kerámiai petrográfiai vizsgálatnak is nevezünk. Ez egy roncsolásos vizsgálat, mely során a kerámiából egy pici darabot kell „feláldozni”. Ebből a kis darabból egy 0,03 mm vékony csiszolatot készítünk. A vékonycsiszolatban a kerámiában található ásvány- és kőzettörmelékeket vizsgáljuk, illetve megpróbáljuk meghatározni, hogy mely alkotók természetesek és melyek azok, amelyeket a fazekas adott a nyersanyaghoz. A nyersanyagot vizsgálhatjuk továbbá geokémiai módszerekkel is, melyek segítségével az agyag eredetére nézve is adatokat nyerhetünk, de információt kapunk a kerámia kiégetési hőmérsékletéről is (Kreiter et al. 2007; Kreiter–Tóth 2010).
Az elmúlt évtizedben szisztematikusan elemeztük a Kr. e. 2500 és 800 között élt bronzkori közösségek kerámia technológiáját petrográfiai vizsgálattal, így mára 37 kora, középső és késő bronzkori lelőhelyről több, mint 1400 kerámia vékonycsiszolat áll rendelkezésre az összehasonlító elemzésekhez (Gherdán et al. 2007; Kreiter 2007a; Kreiter et al. 2007; Kreiter 2009). Ez egyedülálló adatmennyiségnek számít Közép-Európában, amely már alkalmas arra, hogy felvázoljuk a kerámiakészítés fejlődését a bronzkor időszakában Magyarország területén.
A nyersanyag
A vizsgálati adatokból úgy tűnik, hogy a bronzkori kerámiakészítés jellegzetessége a tört kerámiával való soványítás, amikor is a fazekasok egy korábban készült edény darabkáival soványították az új edény alapanyagát. Azt is megfigyeltük, hogy a tört kerámia darabkák majdnem minden esetben megegyeznek annak a kerámia típusnak (pl. bögre) a nyersanyagával, amely típus készítéséhez felhasználták. Ez azt jelenti, hogy a fazekasok következetesen ugyanazokat a nyersanyagokat használták és szigorúan követték a kerámiakészítési hagyományaikat. Az esetek nagy részében úgy tűnik, hogy csak nagyon kis mennyiségű tört kerámiát használtak az alapanyag soványításához, ezért lehet, hogy ennek okai inkább a kulturális hagyományokkal függnek össze és nem feltétlenül az edények feltételezett funkciójával (Kreiter 2007b).
Kerámiakészítési irányzatok a bronzkorban
Eddigi eredményeink alapján megállapítható, hogy a kora és kora/középső bronzkori kerámiatechnológiák két nagy csoportot mutatnak, majd a középső bronzkor végén változatos formák és nyersanyagok jelennek meg.
A kora bronzkori Makó- és Somogyvár–Vinkovci-kultúra, továbbá a kora bronzkor végére és a középső bronzkorra keltezhető Gáta-kultúra és a Litzen-díszes kerámia kultúrája edényeire az erősen homokos soványítás a jellemző.
Ezzel szemben a kora bronzkor végi Kisapostag-kultúra, és az ebből kialakuló dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája, továbbá a Nagyrév-kultúra és az ebből átalakuló középső bronzkori Vatya-kultúra, illetve a Gyulavarsánd-kultúra fazekasai sokkal finomabb nyersanyagokat használtak.
Érdekes jelenség ugyanakkor, hogy Ménfőcsanakon a kisapostagi és dunántúli mészbetétes kerámia elterjedésének nyugati perifériáján az edények nyersanyaga eltér a más, hasonló korú lelőhelyekről vizsgáltaktól, mivel itt a kerámia egy erősen homokos nyersanyagból készült. Ennek a különbségnek a pontos okát még vizsgáljuk, de feltételezhető, hogy egy-egy kultúrán belül a kerámiatechnológiában regionális változatokkal is számolnunk kell.
A középső bronzkorban, különösen annak végén a koszideri időszakban, változatosabbá, sokszínűbbé vált a kerámiakészítés. Ebben az időszakban valószínűleg jóval több fazekas készíthetett kerámiát és a változatos formájú és díszítésű edényekhez eltérő összetételű nyersanyagot használtak. Mindezek arra utalnak, hogy a középső bronzkor végén jelentősen megnövekedett arányú kerámiakészítéssel számolhatunk.
Specializált kézművesek?
A középső bronzkorban tehát egy-egy lelőhelyen belül sokan készíthettek kerámiát sokféle nyersanyagból. A változatos formák, gyönyörű felületkezelések és a részletekig kidolgozott komplex díszítések alapján kézenfekvő lenne azt gondolnunk, hogy a kerámiát szakosodott fazekasok készíthették, standardizált nyersanyagokból, akár iparszerűen. Sajnos azonban egyelőre nem figyelhető meg ez a fajta specializáció a kerámiakészítésben, egy-egy lelőhelyen belül akár azonos típusú kerámia is készülhetett számos különböző nyersanyagból és soványítással (Earle et al. 2011). Úgy tűnik tehát, hogy ha voltak is olyan fazekasok, akik bizonyos kerámia típusokra/formákra és díszítő motívumokra szakosodtak, a kerámia készítéséhez felhasznált nyersanyagok nem játszottak szerepet a specializációban. Ez azért is meglepő, mert más, jellemzően későbbi korszakokban, a kerámia termékek nyersanyaga is egységessé válik.
Kerámiastílusok találkozása
Annak ellenére, hogy már sok kerámiát megvizsgáltunk, mindezidáig csak nagyon kevés bizonyítékunk van arra, hogy a kerámiával kereskedtek volna a bronzkorban. Egy-egy lelőhelyen a helyi kerámiától eltérő stílusú kerámia tehát nem csere vagy kereskedelem útján került oda, hanem más magyarázat állhat a háttérben.
A középső bronzkori ménfőcsanaki lelőhelyen számos idegen forma (pl. Litzen, Gáta, Aunjetitz/Veteřov stílusú kerámia) látott napvilágot, de vizsgálataink alapján úgy tűnik, hogy a legtöbb helyben készülhetett. Ez arra utalhat, hogy az eltérő kerámiastílust, szokásokat követő közösségek közötti kapcsolat jóval szorosabb lehetett, egy-egy régióban együtt élhettek és habár az új beköltözők megőrizték a kerámiastílusbeli hagyományaikat, de az új tárgyakat már helyi nyersanyagból készítették el.
Hasonló jelenséggel találkozunk a középső bronzkor végén, a halomsíros kultúra kerámiájának elemzése során. Az eddigi kutatási eredmények alapján a halomsíros kultúra csoportjai nyugati irányból új kulturális elemként kerültek a Kárpát-medencébe Kr. e. 1600/1500 körül. A közösségek korábbi időszakoktól eltérő, idegen eredete a kerámiatechnológiában is határozottan megfigyelhető. A halomsíros kultúra Esztergályhorvátin (Nyugat-Magyarország) előkerült településéről vizsgált kerámia durva soványítású (Kreiter 2006). Ezzel szemben az észak-magyarországi Jobbágyin feltárt hasonló korú leletanyag összetétele sokkal inkább a helyi középső bronzkori kultúrák kerámiatechnológiájához hasonlít. Habár messzemenő következtetések levonásához még kevés adat áll rendelkezésünkre, úgy tűnik, hogy a halomsíros kultúra a kerámiatechnológia alapján alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz és fokozatosan beilleszkedett a Kárpát-medence kulturális miliőjébe. Ezt a folyamatot akkulturációnak nevezzük és a közeljövőben további halomsíros lelőhelyek vizsgálatával elemezzük ezt az jelenséget.
A számos korszakot érintő kerámiavizsgálati eredmények megtekinthetők a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisában a Részletes keresés/dokumentáció típusa/kerámia vizsgálat alatt.
Kreiter Attila
Irodalom
Earle, T.–Kreiter, A.–Klehm, C.–Ferguson, J.–Vicze, M.: Bronze Age Ceramic Economy: The Benta Valley, Hungary. European Journal of Archaeology 14 (2011) 419–440.
Gherdán, K.–Szakmány, G.–Tóth, M.–T. Biró, K.–Kiss, V.: Archaeometric studies on Early Bronze Age pottery from Vörs-Máriaasszony-sziget (Archeometriai vizsgálatok korabronzkori kerámián, Vörs-Máriaasszony-sziget). Archeometriai Műhely/ Archaeometry Workshop 4/2 (2007) 21–32
Kreiter A.: Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros-kultúra Esztergályhorváti-alsóbárándpusztai településéről: hagyomány és identitás (Technological examination of Tumulus culture pottery from Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta: tradition and identity). ZaM 15 (2006) 149–170.
Kreiter, A. a: Technological Choices and Material Meanings in Early and Middle Bronze Age Hungary: Understanding the Active Role of Material Culture through Ceramic Analysis. Oxford 2007. (BAR-IS 1604.)
Kreiter A. b: Kerámia technológiai tradíció és az idő koncepciója a bronzkorban (Ceramic technological tradition and the concept of time in the Bronze Age). ŐL 8-9 (2007) 146–166.
Kreiter A.: Késő bronzkori kerámiák makroszkópos és petrográfiai vizsgálata (Macroscopic and petrographic analysis of the Late Bronze Age pottery). In: Kvassay J. (szerk.): Település- és temetőfeltárás Dunaszentgyörgy határában. A 6 sz. főút 121+650 – 124+800 km szakasza között, a rehabilitációs munkálatokat megelőző régészeti feltárások (2007) eredményei (Results of the Archaeological Salvage Excavations (2007) between the 121+650 – 124+800 km sections of Highway No. 6). VIA. Kulturális Örökségvédelmi Kismonográfiák 1. (Monographia Minor in Cultural Heritage 1) Budapest 2009, 88–114.
Kreiter A.: Kerámiavizsgálat. In: Pető Ákos – Kreiter Attila (szerk.): Mikroszkóppal a régészet szolgálatában. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat Alkalmazott Természettudományos Laboratóriumában végzett természet- és környezettudományos vizsgálatok bemutatása (Archaeology under the microscope. Introduction to interdisciplinary research in the Laboratory of Applied Research of the Field Service for Cultural Heritage). (KÖSZ Tudományos-népszerűsítő füzetei 2.) Budapest 2010, 66–77.
Kreiter A. – Tóth M.: A dunántúli mészbetétes kultúra kerámiáinak petrográfiai vizsgálata, és az inkrusztáció összetételének meghatározása röntgen por diffrakciós vizsgálattal Mernye-Nagy-ároktól északra lelőhelyről (Petrographic analysis of ceramics of the Transdanubian Encrusted Pottery culture and the determination of the composition of encrustation by X-ray powder diffraction from the site of Mernye-Nagy-árok). In: Kvassay Judit (szerk.): Évkönyv és jelentés a KÖSZ 2008. évi feltárásairól (Field Service for Cultural Heritage 2008 Yearbook and review of archaeological investigations). Budapest 2010, 299–319.
Kreiter, A. – Bajnóczi, B. – Sipos, P. – Szakmány, Gy. – Tóth, Mária: Archaeometric examination of Early and Middle Bronze Age ceramics from Százhalombatta-Földvár, Hungary. Archeometriai Műhely/Archaeometry Workshop 4/2 (2007) 33–47.
