A vizsgált barcsi leletanyagban több olyan kerámia is előfordult, amelyek valószínűleg kereskedelem útján kerültek a várba. A barcsi palánkvár a drávai kereskedelmi főútvonal közelében helyezkedett el, ahol nagy kelet-nyugati átmenő kereskedelem zajlott. A vár végig török kézen volt, igaz 1595-ben felégetik, de újjáépítéséig valószínűleg romos volt, nem volt „magyar gazdája”. 1600 után a hódoltság határa kitolódott nyugat felé, így Barcs peremvidéki végvárból hátországi erőséggé vált.

A növényi opálszemcsék kutatásának egyik legnagyobb kihívása a növények faji, illetve nemzetségi szinten történő meghatározása, amelyet a fitolitok világában fennálló redundancia és sokszerűség jelensége korlátoz. A kutatott növények között kitűntetett helyzetet élveznek a gabonák, amelyeket az agrotechnikai eszközökről feltárható és arra alkalmas pelyvalevelek (gluma), illetve toklászok (palea) elkovásodott sejtjein végzett morfometriai mérésekkel tudunk meghatározni.

A 62. sz. út Perkátát elkerülő szakaszának megépítése előtti megelőző régészeti feltárások eredményeinek tudományos feldolgozásához és értelmezéséhez kapcsolódóan régészeti topográfiai kutatásokat végeztünk a Cikolai-víz vízgyűjtő területén. A kutatási program célja – a lelőhely-felderítésen túl – hogy a meghatározó településtörténeti korszakok sajátosságainak vizsgálatával és összevetésével felvázolja a táj- és területhasználat alapvető strukturális változásait.

Az MNM laboratóriuma egy kutatási program keretében (OTKA K 72231) a barcsi török vár és Barcs környéki lelőhelyek kerámiáit vizsgálta. A 150 éves török hódoltság során jelentős kulturális hatás érte Magyarország törökök által ellenőrzött területét. A barcsi török palánkvár kerámiáinak vizsgálata ezért kitűnő lehetőséget nyújt arra, hogy tanulmányozhassuk, hogy milyen hatása volt a török fennhatóságnak a kerámiák készítésére, illetve hogy mennyire volt egységes, vagy változatos a kerámiakészítés.

Korábban beszámoltunk arról, hogy a Nemzeti Múzeum részt vesz az „Avar kori vasművesség az interdiszciplináris kutatások tükrében” elnevezésű OTKA programban. Ennek keretében végzünk kerámia vizsgálatokat több avar lelőhelyről, melyek eredményei új megvilágításba helyezik az avar kerámiakészítésről eddig kialakult képet.

Amint korábban említettük, a tihanyi apátság területén feltárt Árpád-kori temető népességében viszonylag jelentős számú traumás eredetű sérülés volt kimutatható, melyek között erőszakos cselekményekből származó sérüléseket találtunk.

Amikor egy antropológus traumáról beszél egy csontváz mellett állva, sokszor kérdéses lehet a szemlélők számára, hogy pontosan mire is gondol, hiszen ezt a szót hallva legtöbben lelki megrázkódtatásra gondolnak. Bár okozhat lelki törést egy csontváz látványa is, de a trauma szó a fizikai antropológiában csontot érintő sérülésre, vagyis törésre, vágásra utal, csakúgy, mint az orvostudományban a traumatológia, bár ez utóbbi esetben ez a kifejezés nemcsak a csontszövetre vonatkozik.

Szűr–Völgyföldek lelőhelyen a középső bronzkori dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának emlékanyaga is előkerült. Mivel eddigi vizsgálataink alapján a kerámiák fehér, úgynevezett mészbetét díszítése változatos recept alapján készült, alapvető kérdés volt, hogy a szűri kerámiák esetében milyen receptet alkalmaztak. A petrográfiai vizsgálat alapján a kerámiák fehér díszítése főleg csontzúzalékból áll.

A módszer kőzettani kutatásokban ismert, most a régészeti alkalmazását mutatjuk be. A módszert az M6 autópálya megelőző feltárásához kapcsolódó Paks-Cseresznyés lelőhelyen, egy középkori templomrom falában talált riolit mintákon teszteltük le. A templomrom építőanyagából kiszeparált cirkonok vizsgálata bizonyította, hogy a falba beépített riolit cirkonjai azonos típusúak a Sárszentmiklós határában található riolitbánya cirkonjaival. A módszer a cirkon (ZrSiO4) nevű ásvány lapjainak elemzésén alapul.

A Nemzeti Múzeum a Miskolci Egyetemmel együttműködve részt vesz az „Avar kori vasművesség az interdiszciplináris kutatások tükrében” című OTKA programban. Kutatóink a pályázat keretében végzik többek között Kaposvár – Fészerlakon feltárt jelentős avar kori kohótelep kerámia anyagának tudományos feldolgozását. A leletanyag régészeti vizsgálata mellett jelentős szerepet szánunk a kerámiák archeometriai vizsgálatának is.