Az M3-as autópálya Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszán, Ófehértó–Almezői-dűlő 18-19. számú lelőhelyen 2009 október 1 és 2010 december 6-a között folyt feltárás, ahol kora bronzkori Szaniszló kultúrához tartozó telep és szarmata telep került feltárásra. A régészeti munkák során a kora bronzkori (Szaniszló-kultúra) objektumok egyikében két emberi csontvázat került elő, amelyből a fiatalabbik kagylós rétegen feküdt.

Hódmezővásárhely határában, a XI. homokbánya területén végzett megelőző régészeti feltárás során (Hódmezővásárhely–Kopáncs II. lelőhely) késő avar kori település nyomaira bukkantak a régészek (ásatásvezető: Herendi Orsolya). A település mintáin végzett makro- és mikrobotanikai vizsgálatot végeztünk. A fordított méhkas alakú tárolóvermek talajanyagából feltárt nagymennyiségű fitolitanyagot gabonatisztítási hulladékként definiáltuk.

Egy különleges és nagyon gazdag csiszolt kőeszközökből álló lelet együttes vizsgálati eredményeit mutatjuk be. A leleteket Prof. Korinek László gyűjtötte a Diósviszló és Márfa közötti elterülő szántóföldekről. E terület északi harmadát metszette Ny-DNy–K-ÉK irányban a Horvát tranzit nyomvonala, amelynek keretében került sor a Diósviszló–Borzó-dűlő HT-104 lelőhely feltárására. A gyűjtemény (128 db kőeszköz) többsége jó állapotú, nagyméretű kőbalta-töredék, ám akadnak köztük teljesen ép kaptafa alakú és nyéllyukas balták, ékvésők, félbehagyott nyéllyukas balták, teljes nyéllyuk-furadékok is.

A Perkáta-Nyúli dűlő középkori temető keleti részében, a 4412. sírban egy 38-45 éves férfi teljes váza került elő. A férfi bal lábfeje rendellenes helyzetben, a két láb közé volt helyezve. Az antropológiai vizsgálat során megválaszolható volt, hogy nem állat általi vagy egyéb bolygatás miatt mozdultak el a csontok, hanem, még az egyén halála körüli időben, egy vágással választották le az alsó lábszárról, majd a leválasztott lábfejet később a halottal együtt temették el. Lényegében egy amputációról van szó. De miért amputálhatták a férfi lábát?

A késő bronzkorban (Kr.e. 1300-800) és a kora vaskorban (Kr.e. 800-450) a Kárpát-medencében nagyon elterjedtek voltak az ún. grafitos fényezésű kerámiák. Ezek a kerámiák fekete, fényes megjelenésűek, úgy néznek ki, mintha fémedények lennének; elsősorban asztali/dísz kerámiákat készítettek ilyen módon, vagyis presztízsértékük lehetett. A grafitos fényezéssel valószínűleg tényleg fémedényeket utánozhattak.

Korábban beszámoltunk arról, hogy Kecskemét és Tolna-Mözs Árpád-kori kerámiáinak vizsgálata kapcsán, nem figyeltünk meg egyértelmű kapcsolatot a nyersanyagok/soványítás és az edénytípusok között, mivel a két legjellemzőbb vizsgált kerámia típus (bogrács és fazék) többféle nyersanyagból és soványítással is készültek. Vagyis, a kerámiakészítés esetlegesnek tűnik, semmi nem utal arra, hogy a kerámiák specialisták vagy műhelyek termékei lennének.

A sebészi trepanációt gyakran alkalmazták koponyasérülések kezelésére, vagy fejfájás, és ehhez köthető koponyán belüli fertőzések, tumorok ellen is hatásosnak vélték.

Nagytarcsa–Urasági dűlő több korszakú lelőhelyén többek között egy vaskori szkíta (Vekerzug kultúra) telep is előkerült, ahol a dunántúli Hallstatt kultúra kerámiái is jelen voltak. Az utóbbiak a formai jegyeik alapján importnak tekinthetők a lelőhelyen.

Az előző részben bemutatott trepanáció másodlagos szövődményként a seb elfertőződött, ami gyulladáshoz vezetett, amit többek között a bemetszés nyakszirtcsont felőli részén jelentkező csonttani elváltozások jeleznek. A koponyafalban jól látható, hogy a gyulladásos folyamat eredményeként a csontban egy üreg keletkezett, ami a koponyafelszínre nyílt meg. A gyulladás kialakulásában esetleg szerepet játszhatott, hogy ezen a részen nem bemetszéssel, hanem részben a csont törésével, feszítésével választhatták le a csontdarabot.

„Az átalakulás évszázadai – települési struktúrák, települési stratégiák a Kárpát-medence központi részein a 8-11. században” elnevezésű OTKA (NK 104533) program keretében Árpád-kori kerámiákat vizsgáltunk Kecskemét-Peczek és Tolna-Mözs, Csádés földek (TO02) lelőhelyekről. Célunk az volt, hogy információt kapjunk az Árpád-kori kerámiakészítésről, a kerámiakészítéshez felhasznált nyersanyagokról és a kerámiakészítés szervezettségéről.